Dr. Fehérváry Örs Jákó OSB kivonata
39. Az Apostol figyelmezteti a keresztényeket, akik Uruk eljövetelét várva egybegyűlnek, hogy egy szívvel-lélekkel énekeljenek zsoltárokat, himnuszokat és szent énekeket (vö. Kol 3,16). Az ének ugyanis a szív örvendezésének a jele (vö. ApCsel 2,46). Találóan mondja Szent Ágoston: „Aki szeret, az énekel”. És már régtől fogva tartja a közmondás: „Kétszeresen imádkozik, aki szépen énekel”.
40. A szentmise ünneplésén tehát nagy szerepet kell juttatni az éneklésnek – tekintetbe véve az egyes nemzetek kultúráját és az adott liturgikus közösség képességeit –, bár nem szükséges például minden köznapi misében énekelni minden éneklésre szánt szöveget. Törekedni kell azonban mindenképpen arra, hogy a szolgálattevők és a nép éneke ne hiányozzék a vasárnapok és a kötelező ünnepek miséin. A valóban éneklésre kerülő részek megválasztásánál a jelentősebb szövegeket kell elsőbbségben részesíteni, főleg azokat, amelyeket a papnak, a diakónusnak vagy a lektornak a néppel váltakozva, illetve a papnak a néppel együtt kell énekelnie.
41. Azonos feltételek mellett a gregórián korális foglalja el az első helyet, mint a római liturgia saját éneke. A szent zene és ének többi fajtája, főleg a polifónia, a legkevésbé sincs kizárva az istentiszteletekből, csak feleljen meg mindenben a liturgikus cselekmény szellemének, és segítse elő a hívek tevékeny részvételét.
Minthogy napjainkban egyre gyakrabban jönnek össze különböző nyelvet beszélő hívek, igen hasznos, ha a szentmise állandó részeinek (ordinárium) legalább egyes részeit – főként a Hitvallást és az Úr imáját – könnyebb dallam szerint latin nyelven is együtt tudják énekelni.
A Kezdőének
47. Midőn a nép együtt van, a pap bevonul a diakónussal és a szolgálattevőkkel, felhangzik a Kezdőének. Ez az ének van hivatva megnyitni a szertartást, egységre hangolni az összegyűlteket, bevezetni őket a liturgikus időszak vagy ünnep misztériumába, továbbá kísérni a pap és a szolgálattevők bevonulását.
48. Énekelhet: az énekkar (szkóla) és a nép felváltva, vagy hasonló módon a kántor és a nép, vagy végig a nép, illetve a szkóla egyedül. Vehető a Graduale Romanumban vagy a Graduale simplexben levő antifóna a maga zsoltárával, vagy pedig más, a Püspöki Konferencia által jóváhagyott ének, amely megfelel a szent cselekmény, a nap és a liturgikus időszak jellegének.
Ha a bevonulás alatt nincs ének, a Misekönyvben közölt antifónát vagy a hívek mondják, vagy egyesek a hívek közül, vagy a lektor; egyébként maga a pap olvassa fel a hívek üdvözlése után. Megteheti ezt bizonyos bevezető intelem formájában is.
Uram, irgalmazz!
52. A bűnbánati cselekmény után mindig az Uram, irgalmazz! Kezdődik, hacsak helyet nem kapott már magában a bűnbánati cselekményben. Minthogy ez olyan ének, amellyel a közösség az Úrhoz kiált irgalomért esedezve, mindenki részt vesz benne; énekli a nép is, nemcsak az énekesek, illetve a kántor.
Ezek a felkiáltások rendszerint kettőzve hangzanak fel. Nincs azonban kizárva a többszöri ismétlés, vagy rövid trópusok (szövegkibővítések) közbeiktatása sem, alkalmazkodva a nyelv és a zene szabályaihoz, illetve a körülményekhez. Amikor az Uram, irgalmazz-t úgy éneklik, mint a bűnbánati cselekmény részét, akkor az egyes akklamációk elé trópust (szövegkibővítést) kell tenni.
Dicsőség
53. A Dicsőség nagyon régi, tiszteletre méltó himnusz, amellyel a Szentlélekben összegyűlt Egyház az Atyaistent és a Bárányt dicsőíti, és hozzájuk könyörög. Ennek a himnusznak szövege más énekkel nem helyettesíthető. Kezdheti vagy a pap, vagy a körülményeknek megfelelően a kántor, vagy a szkóla. Énekelhetik mindnyájan együtt, vagy a hívők és a szkóla váltakozva, vagy a szkóla egyedül. Ha nem éneklik, mindenki mondja, vagy közösen, vagy két kórusban egymással váltakozva.
Éneklik vagy mondják vasárnap, Advent és Nagyböjt idejét kivéve, főünnepeken és ünnepeken, valamint sajátos ünnepi alkalmakkor.
Énekek az olvasmányok között
61. Az első Olvasmány után következik a Válaszos zsoltár, amely az igeliturgiának szerves része. Liturgikus és lelkipásztori szempontból egyaránt nagy jelentősége van, és előmozdítja az Isten igéjéről való elmélkedést.
A Válaszos zsoltár az egyes olvasmányokra adott válasz, és általában A szentmise olvasmányainak könyvéből kell venni.
A Válaszos zsoltárt lehetőleg énekelni kell, legalább is a népre tartozó válaszokat. A pszallista, azaz a zsoltárénekes az ambón vagy más alkalmas helyen énekli vagy olvassa a zsoltárverseket. Az egész közösség ülve hallgatja és bekapcsolódik válaszával, kivéve amikor zsoltárválasz nélkül csak a zsoltárt adják elő. Hogy azonban a nép könnyebben énekelhesse a zsoltárválaszokat, kiválasztottak a liturgikus év időszakaihoz és a szentek különféle miséihez olyan válaszokat és zsoltárokat, amelyekkel – ha éneklik a zsoltárt – helyettesíteni lehet az olvasmányoknál feltüntetett szövegeket. Ha a zsoltárt nem éneklik, megfelelő módon olvassák fel, hogy elősegítse az Isten igéjéről való elmélkedést.
A szentmise olvasmányainak könyvében (Lekcionárium) feltüntetett zsoltár helyett, énekelhető vagy a Graduale a Graduale Romanumból, vagy a Válaszos, illetve allelujás zsoltár a Graduale simplexből, amint ezek a könyvek jelzik.
Evangélium előtti vers
62. Az Evangéliumot megelőző Olvasmányt az Alleluja követi vagy egy – a rubrikák által meghatározott – másik ének, amint ezt a liturgikus idő kívánja. Ez az akklamáció önmagában álló szertartás vagyis cselekmény, amelyben a hívek közössége üdvözli és fogadja az Urat – aki az Evangéliumban majd szól hozzá –, és énekkel megvallja hitét. Mindenki állva énekli az előénekesek, illetve a kántor vezetésével, és adott esetben megismétlik. Az Alleluja verset az előénekesek vagy kántor éneklik.
a) Ha Allelujá-t veszünk, azt a nagyböjti idő kivételével mindig énekeljük. ,A verseket a Lekcionáriumból vagy a Gradualéból vesszük;
b) Nagyböjt idején Alleluja helyett a Lectionariumban található Evangélium előtti verset énekeljük. De énekelhető más zsoltár, vagy traktus, ahogyan az a Gradualéban található.
74. Az adományokat átadó körmenetet felajánlási ének kíséri, legalább addig, amíg az adományok az oltárra kerülnek. Az éneklés szabályai ugyanazok, mint a Kezdőéneknél (vö. 48. sz.). A felajánlási szertartást ének kísérheti akkor is, ha nincs az adományokat hozó körmenet.
79. Az Eucharisztikus ima főbb elemei így különböztethetők meg:
…
b) Akklamáció: ebben az egész közösség, csatlakozva az égi seregekhez – énekli vagy mondja: Szent vagy. Ezt az akklamációt, amely magának az Eucharisztikus imának a része, a pappal együtt az egész nép mondja.
A kenyér megtörése
83. … Az énekesek (szkóla) vagy a kántor a nép bekapcsolódásával a szokott módon énekli az Isten Báránya könyörgést, vagy azt mindenki fennhangon mondja. Ez az invokáció a kenyértörést kíséri, ezért, addig ismételhető, ameddig a Szentostya széttörése tart. Az utolsó ismétlés e szavakkal fejeződik be: adj nekünk békét.
A szentáldozás
86. Amikor az Oltáriszentséget a pap magához veszi, elkezdődik az Áldozási ének. Ennek az a szerepe, hogy a közös éneklés által kifejezze az áldozók lelki egységét, tanúsítsa a szív örömét, és jobban megvilágítsa az áldozási körmenet közösségi jellegét. Az ének addig tart, amíg a híveket áldoztatják. Ha azonban van külön hálaadó ének, az áldozási éneket idejében be kell fejezni.
Gondoskodjanak arról, hogy az énekesek is alkalmas módon megáldozhassanak.
87. Áldozási énekként vehető vagy a Graduale Romanumból az antifóna akár zsoltárral, akár anélkül, vagy a Graduale simplexből a zsoltárral, vagy pedig más, a Püspöki Konferencia által jóváhagyott ének. Énekelhetik vagy az énekesek egyedül, vagy az énekesek, illetve a kántor a néppel együtt.
Ha pedig nem énekelnek, a Misekönyvben közölt antifónát mondhatják vagy hívek, vagy egyesek közülük, vagy a lektor. Egyébként maga a pap olvassa fel a saját áldozása után, a hívek áldoztatása előtt.
88. Az áldoztatás befejezése után a pap és a hívek, ha megfelelőnek látszik, kis ideig csendben imádkoznak. Zsoltárt vagy más dicsérő éneket vagy himnuszt is zenghet az egész közösség.
102. A zsoltárénekesnek az a feladata, hogy előadja a zsoltárt vagy más szentírási kantikumot, amelyet az olvasmányok közé iktattak be. Feladatának jó betöltéséhez szükséges, hogy járatos legyen a zsoltáréneklés művészetében, a helyes kiejtés és előadás mesterségében.
103. A hívek körében saját liturgikus feladatot teljesít a szkóla, vagy az énekkar. Szerepe az, hogy biztosítsa a számára kijelölt részeknek a különböző műfajok szerinti éneklését, és hogy előmozdítsa a hívek tevékeny részvételét az éneklésben. Ami az énekesekre érvényes, áll megfelelő módosítással a zenészekre is, főleg pedig az orgonistára.
104. Kívánatos, hogy legyen kántor, illetve előénekes, aki a nép énekét irányítja, vezeti. Sőt, ahol nincs szkóla, a kántorra tartozik az ének vezetése, a nép pedig bekapcsolódik a neki kijelölt rész éneklésébe.
366. A mise rendjének hivatalos énekeit, például az Isten Bárányát, nem szabad más énekkel helyettesíteni.
367. Az egyes olvasmányok közötti, valamint a kezdőének, a felajánlási énekek és áldozási énekek megválasztásánál a közölt szabályokat kell megtartani.