A digitális zongorák és szintetizátorok sokféle hangszínen képesek megszólalni, de ezek ízléses használata nem magától értetődő. Az egyik véglet, amikor valaki csak zongorahangon játszik; szerintem ez kicsit egyhangúvá teszi a repertoárt, mert nem emeli ki a dalok hangulatát a megfelelő hangszín kiválasztásával. A másik véglet, amikor valaki lelkesen használ mindenféle hangszínt, de nem jó ízléssel választja ki őket, vagy nem stílusszerűen játszik rajtuk. Ebben az írásban a templomi zenélésbe tapasztalataim szerint legjobban illő hangzásokat gyűjtöm össze.
Elektromos zongora
(Electric Piano, EP, Tine EP, Rhodes, Fender Rhodes. Nem összekeverendő a Wurlitzer (Wurly, Reed) elektromos zongorával, sem a DX7 Rhodes hangszínnel.)
Eredete: A Rhodes zongorát a 60-70-es években gyártották. Belsejében a zongorához hasonló mechanika található, de a kalapácsok húrok helyett hangolt fémrudakat ütnek meg. Önmagában nagyon halk lenne, így a rezgést az elektromos gitárhoz hasonló hangszedők veszik fel és erősítőn szólal meg.
Hangminta:
Játékmód, tanácsok: A Rhodes-on, illetve Rhodes hangszínen mindent meg lehet próbálni, amit az akusztikus zongorán, a dinamikai tartománya nagyon széles. A templomi zenében számomra a legjobban a lassú, elmélyülős hangulatok kifejezésére vált be, amikor a sima zongorán akármit csináltam, az giccsesnek tűnt.
Ha meghallgatjuk a korabeli felvételeket (pl. Piramis – Szállj fel magasra), az is feltűnik, hogy a Rhodes zongorát sokféleképpen effektezték. A tremolo, a kórus, a phaser effekt mind hozzátartoznak a Rhodes hagyományos hangzásvilágához. Ha a hangszerünk erre lehetőséget ad, egy-egy dalban óvatosan kipróbálhatjuk ezeket is.
Szőnyeg
(Pad, Soft Pad, Warm Pad)
Eredete: Ez egy szintetikus hangzás, csak analóg vagy digitális szintetizátorral állítható elő.
Hangminta:
Játékmód, tanácsok: Csak kitartott hangok vagy akkordok játszhatók rajta. Lassú felfutása és lecsengése miatt ritmikus vagy dallamjátékra alkalmatlan. Arra viszont ugyanezért kiváló, hogy például egy kezdő zongorista, aki már megtalálja az akkord hangjait, de ritmizálni még nem tudja jól, részt vehessen a zenélésben.
Én szintén inkább a lassú, elmélyülős dalokban használom, és ott is sokszor csak a versszak alatt; a refrénnél már átváltok zongorára, hogy kövessem a dal dinamikai ívét. Amikor azonban szőnyegezek, akkor is csak kevés hangot szoktam játszani: például az előjáték alatt két szólammal fejezem ki az akkordot, a versszakban pedig hárommal. Túltelíti a hangzást, ha nagy, kétkezes, öt-hat szólamú akkordokat játszom a szőnyegen, ezeket kerüljük!
Össze lehet kombinálni (layerezni) a zongorával vagy az elektromos zongorával, de ilyenkor is csak ugyanolyan kevés hangot szabad játszani, mint ha csak a szőnyeg szólna!
Vonós
(Strings)
Hangminta:
Játékmód, tanácsok: A szintivonóst egyesek mereven elutasítják. Én nem, de hangsúlyozni szeretném, hogy a billentyűsnek óriási felelőssége van, mert a szimfonikus zenekar teljes arzenálja a rendelkezésére áll. Olyan, mintha rakéták indítógombjai lennének a kezem alatt. A vonóshangszín választása már egy hangszerelési döntés, nem történhet meggondolatlanul. Én „oda szoktam hallani” bizonyos dalokban, hogy ide de jól jönne egy vonószenekar, és csak akkor használok vonóshangszínt. Ugyanúgy csak kitartott akkordokat lehet játszani rajta, mint a szőnyegen. Bármilyen zongoraszerű ritmizálás vagy dallamjáték katasztrofális eredményekkel járhat.
Sőt, a kitartott akkordok is csak akkor szólnak jól, ha a játékos ismeri és igyekszik többnyire betartani a klasszikus összhangzattan szabályait. Hiszen a vonószenekarok szólamait többnyire olyanok írják, akik zeneszerzést, hangszerelést tanultak az egyetemen. Tehát csak akkor fog vonószenekarra hasonlítani a játékom, ha ugyanazokat a 4-5 szólamú akkordfelrakásokat játszom, amit egy hivatásos hangszerelő leírna. Különben az eredmény nem úgy fog szólni, mint egy zenekar, hanem inkább egy 90-es évekbeli C kategóriás szappanopera zenéjének másolt kazettákon terjedő nemhivatalos feldolgozására fog hasonlítani.
Egy esetben viszont nagyon látványos eredményt érhetünk el. Ha valódi vonósaink is vannak, mondjuk egy vonósnégyes, és a zongorista megtanulja a pontos vonós szólamokat kétkezes levonatban játszani, akkor a valódi vonósok játékát egy jó hangszínnel egy megszólalásig élethű vonószenekarrá egészítheti ki. Ha viszont a szintetizátorunk vonós hangszínje nem elég élethű, akkor tegyünk le a vonósozásról!
Hammond-orgona
(Tonewheel Organ, Hammond B3, Rotary Organ…)
.jpg#/media/File:Hammond_B3,_Museum_of_Making_Music_(without_warning_board).jpg)
Eredete: A Hammond-orgonát a 30-as évektől a 70-es évekig gyártották. Eredetileg templomokba, kápolnákba szánták, a nagyorgona alternatívájaként. A hangkeltés elve, hogy az elektromágneses hangszedő mellett fogazott kerekek forognak. A templomok mellett azonban a könnyűzene minden ága (jazz, blues, rock) felvette eszköztárába a Hammondot.
Hangminta:
Játékmód, tanácsok: A Hammond orgona szintén a nagyágyú kategóriába tartozik kifejezőképesség terén, ezért sem lövöldözünk vele potyára. Teljesen más játékmódot kíván, mint akár a zongora, akár a hagyományos orgona. Ehhez ismernünk kell képességeit és kezelőszerveit, még akkor is, ha szintetizátoros hangszín formájában használjuk.
A Hammond orgonának a valódi orgonához hasonlóan regiszterkapcsolói (drawbars) vannak. Ezek azonban nem egyszerű ki-be kapcsolók, hanem 8 fokozatban magunk felé húzva állíthatók. A 9 regiszter mellett be lehet még kapcsolni a „percussion”-t, ami a hang leütéséhez egy kicsit xilofonszerű koppanó hangot ad hozzá, alap vagy kvint hangmagasságon. A Hammond orgonát hagyományosan egy Leslie erősítővel szokták kihangosítani, amelyben a hang forgó tölcséreken át szólal meg. A forgás sebességét az orgonista bal kezénél lévő félhold alakú kapcsolóval (half moon switch) lehet állítani két fokozatban, lassú (chorale) és gyors (tremolo). A gyors Leslie mellett az orgona hangjához még egy módon lehet tremolószerű effektet adni; az orgonába beépített kórus-vibrátó kapcsolóval. A vibrátó állása szerintem nagyon gagyin szól, de a kórust szeretem. A billentyűzet nem billentésérzékeny, de van hangerőpedál. Figyeljük meg a kezelőszervek használatát ezen a videón!
Ha ezekkel tisztában vagyunk, akkor meg kell vizsgálnunk a hangszerünket, hogy a felsorolt kezelőszervek közül melyek állnak a rendelkezésünkre, ha nem is fizikailag, de legalább a menüben. A legtöbb szintetizátor, különösen a régebbiek, a Hammond hangszínt hangmintákkal utánozza. Ilyenkor búcsút mondhatunk a regiszterek, a kórus, a percussion kapcsolhatóságának – ha benne van a hangszínben, akkor van, ha nincs, nincs. De ami még fontosabb, hogy a Hammond orgonában fellépő sajátos elektromos jelenségeket a hangminták nem tudják visszaadni, aminek az az eredménye, hogy ezek a hangszerek igencsak „műanyag” (=tré) Hammond hangzást fognak adni. Ilyenkor keressünk egy szolid hangszínt, ami tetszik nekünk, szigorúan olyat, amin nincs percussion, és ne játsszunk túl hangosan.
A jobb szintetizátorokban külön Hammond szimuláció van. Szigorúan szubjektív véleményem szerint a Nordé szól a legjobban, aztán jön a Korg, Roland, Kurzweil és végül a Casio. De ezeknek a gyártóknak is csak a közép- és felső kategóriás hangszerei tudnak ilyet. A Yamahánál azok sem.
Ilyenkor már megkapjuk, legalább szoftveresen, a kezelőszerveket, és kísérletezgethetünk a különféle regisztrációkkal. Nagyon mellé nem nyúlhatunk, az amerikai keresztény zenében (főleg a gospelben, de nem csak ott) a Hammond teljes skáláját kihasználják. A percussiont nem ajánlom, és a gyors Leslie-vel is óvatosan bánjunk! Érdemes vennünk egy jó hangerőpedált is. A kitartáspedált ne használjuk!
A Hammond lassú és gyors dalokban is jól használható. Lassú daloknak a hagyományos orgonajátékhoz hasonló belső szólamvezetések állnak jól. Gyors dalokban két-három szólamú kitartott akkordokat érdemes játszani; a tetőponton elhelyezhetünk egy-egy glissandós megérkezést is (ilyet is találunk a videóban).
A dal részei közti dinamikai lépéseket kifejezhetjük regiszterek bekapcsolásával, gyors Leslie-re váltással vagy hangerőpedállal is. A lágé megválasztása kulcsfontosságú: a Hammond az ilyen zenében alig két oktávon szól jól, egy dalon belül ez inkább egy oktávra csökken.
Az alábbi videóban Don Moen amerikai keresztény énekes, dalszerző a zenekarával egy olyan felállást demonstrál, amikor a dicsőítésvezető zongorázik, a második billentyűsnél pedig az EP, a szőnyeg, a vonósok és a Hammond-orgona egymásra vannak layerelve, és tolópotikkal lehet őket fokozatosan behozni.
Citrom-díj: a DX7 Rhodes
(FM EP, SA EP, 80s Rhodes…)
By iixorbiusii – Steve Sims, Public Domain, Link
Eredet: Az 1983-ban megjelent Yamaha DX7-es szintetizátoron volt egy hangszín, ami egy bizonyos fajta tuningolt Rhodes (Dyno My Piano) hangját utánozta. Ezt a popzenében szinte mindenki elkezdte használni, és ma a szabványos General MIDI hangszínkészlet részeként minden szintetizátoron szerepel.
Hangminta:
Játékmód, tanácsok: Használata szigorúan tilos, a jó ízlés elleni erőszakos merényletnek minősül.